/page/2
 – Luke Haines 'Alan Vega Says' from the new album New York in the '70s

Luke Haines ‘Alan Vega Says’ taken from from Luke’s new album New York in the ’70s which will be released on Cherry Red Records on Monday 19th May 2014.

Ez azért lehet jobb lesz, mint az előző két lemez.

Download

David Lynch költészete

(fordítottam én)

"a szerelem lángra gyújtotta a szívünket
ég, mint a nap
egyként lebegünk”

"az ég még mindig kék
felhők jönnek és mennek
mégis, valami más”

"emlékszem a dalodra
és ahogyan énekelted nekem
annyiszor, annyiféleképp”

"a szél borzolta a hajunkat
a tűz felmelegített
hullámok gerjedtek, kint a tavon”

"a szívem repül
a csalogánnyal
keresztül az éjen”

"néha fúj a szél
és a szerelem misztériuma
átlátható lesz”

"bele az éjszakába
belekiáltom
belekiáltom a neved”

"és ebben a sötétségben
ebben az üres térben
egyedül lebegek”

"a körgyűrűk a vízen kiszélesedtek
ahogy a harangok szóltak
az éjszakában”

"por táncol a légben
egy kutya és egy madár a távolban
a nap felkel és nyugszik, minden nap”

"a világ fordul"

Sziasztok, tudtátok, hogy az emberi test hatva…Sziasztok, nem tudtátok, hogy ez a legjobb lemez a világon szerintem, ma és mostanában. De mostmár igen. Hallgassátok velem, nálam már perce megy. De amúgy, ha ez a világ legjobb lemeze duma nem áll meg, akkor ez: ez a világ legjobb éjszakai lemeze, (szerintem, ma és blabla…)

Julee Cruise: Floating Into The Night (1989)

Miranda: I Want To Live In Ibiza (valahány)

Albumpremier! Zanzinger: Demons Of Future And Past

A Micsoda Szerető Dániel tényleg jó zenekarnév lenne. Ez meg tényleg csúcsklassz debütlemez! A nyitószám pl. világsláger a műfajában. Most sűrűn jönnek a szuper bemutatkozások.

(Source: enk1du)

enk1du:

a világ legjobb lemeze csak úgy szembejött a Müsziben. ŐRÜLET!

Egyszer minden lemez szembejön, de tényleg. Hiába gondolod azt, hogy na de az nem, biztos nem, Magyarországon tuti nem. Egyszer, a legváratlanabb pillanatban óvatlanul majdnem továbblapozod. Az 1976-ban elhunyt Duster Bennett még nem kapta meg Pitchfork/The Quietus/Wire újrafelfedező-kezelést, de a lemezárusok már így is tudják mit ér, Amszterdamban 40 euróért nem vettük meg, ma a Müsziben 7500 Ft helyett 5000-ért igen. Jeee.

enk1du:

a világ legjobb lemeze csak úgy szembejött a Müsziben. ŐRÜLET!

Egyszer minden lemez szembejön, de tényleg. Hiába gondolod azt, hogy na de az nem, biztos nem, Magyarországon tuti nem. Egyszer, a legváratlanabb pillanatban óvatlanul majdnem továbblapozod. Az 1976-ban elhunyt Duster Bennett még nem kapta meg Pitchfork/The Quietus/Wire újrafelfedező-kezelést, de a lemezárusok már így is tudják mit ér, Amszterdamban 40 euróért nem vettük meg, ma a Müsziben 7500 Ft helyett 5000-ért igen. Jeee.

How stylish are World Cup footballers and managers?

Nagyon vicces.

(Source: enk1du)

Na most, ezt a fentit, mint minden tájékozott ember tudja, a márványba vésés ellenére nem Széchenyi István mondta. Vagyis ő, de egy életrajzi regényben. Az Egyedül vagyunk című 1936-os Surányi Miklós műben. (A tanulságos idézetkutatás az urbanlegendsen olvasható.) Ma szembejött itt a tumblren és eszembe juttatta ezt:
Aki követ, olvas itt, az tudhatja, hogy engem a Byrdsön, meg a Prefab Sprouton, meg a Bow Wow Wow-n kívül, meg na jó, még 10-15 ezer popzenei előadón kívül (és különben meglepően nagy számú klasszikus művön és tradicionális népzenei felvételen túl - van körülbelül 300 kazettám a világ nagyon sok pontjáról származó, nem world music, hanem autentikus népzenével, de ezek itt ritkán kerülnek elő) nem nagyon izgat más. Már persze a magánéletben nagyon is sok minden érdekel, de az itt mondjuk nem jelenik meg. Ami viszont nem érdekel, az például a politikai közélet. Nem nagyon, legalábbis. 1993. szeptember 27-én döbbentem erre rá. Történelem órán ültünk és a kedves történelem tanárnőnk, Török Erzsébet a három alapvető politikai eszméről tanított. És biztos voltam benne, hogy nem tudok egyet választani, mert mindegyikből érzek magamban részleteket. Mihez állhatnék a legközelebb? Konzervatív liberalizmus? Liberális demokrácia? Szociáldemokrácia? Talán valamelyik, de lehet egyik se. A probléma az volt, hogy nem tudtam elképzelni, hogy valaki a háromszög csak egyik pontjához tartozzon. Hogy egyáltalán ne érezzen értéket a másikakban.
Jó, lehet egyébként, hogy nem 1993. szeptember 27-én döbbentem rá, hogy a politikai közélet nem fog érdekelni különösebben. 16 éves voltam ekkor, még eltelt majdnem egy év. Úgy 1994 májusában, még mindig középiskola, Ribár József - megnemmondom már milyen szakos, talán mechanika, vagy valami efféle, tőlem teljesen távol álló tárgy tanára - azt mondta a szocializmus utáni második magyar választásokat követően, hogy “figyeljetek gyerekek, a demokrácia úgy működik, mint egy mérleghinta. Egyszer az egyik oldal nyer, kormányoznak, hoznak intézkedéseket, javítanak dolgokon, másokat nagyon elbasznak, máskor a másik oldal, ők is kormányoznak, hoznak intézkedéseket, javítanak dolgokon, másokat nagyon elbasznak, És ez így meg örökké. Lehet, hogy négyévente, lehet, hogy nyolcévente váltják egymást, de lehet az is, hogy tízensokévig kell évig kell várni, mint például most Nagy-Britanniában (18 évet kellett várni a jobboldal megdöntésére, mint 1997 óta lehet tudni). De egyszer a libikóka átbillen a másik oldalra.”
Na, ja, kedves Ribár Józsi, de nem mindegy, hogy nekem kell-e várni azt a sok évet. Mindegy, szóval valahogy ekkortájttól kezdve a két fenti ismeretet összerakva figyeltem a magyar politikát, közéletet és nem sokkal később megállapítottam, hogy a politikusok úgyis hazudnak, mindig, mindegyik, a hatalom működtetése megköveteli (a hatalmon nem lévők lehet nem hazudnak, még). A játék arra megy ki, hogy kié a zsozsó, és a főnöknek nagyon jó fejnek kell lennie, hogy kicsit is érdekelje a többi dolog. (Persze az mindig fontos, hogy az ország működőképes legyen, erre figyelni kell, és ha nem totál idiótákról van szó, akkor ez megy is.) Hitvány lesz előbb-utóbb minden kormány. 
Amúgy azért nem feltétlenül, olvastam ekkoriban példákat a világban a nem hitvány kormányokra is. Szóval, hogy majdnem mindegy ki van hatalmon (persze azért nem). Arra kell törekedni, hogy az én életem és az övék, vagy persze az általuk irányított dolgok, a lehető legkevesebbszer érintkezzenek. E szerint is éltem. E szerint is akarok élni tovább. (Amúgy majdnem mindig tisztességesen elmentem szavazni, csak akkor nem, amikor épp külföldön tartózkodtam, ez 2010-ben volt). 
Most, kedves Ribár tanár úr, a libikóka fent maradt és nyilván fent is fog egy darabig, az már enélkül a választás nélkül is tisztán látszott (9 éves bebetonozás és minden egyéb). Hogy ez most mennyire lesz rossz? Lehet, hogy nagyon. Lehet, hogy csak kicsit. A nem-Széchenyi idézet szerint a mostani helyzet alapján huzamos ideig hitvány kormány vezeti a hibás nemzetet.
De azért ma, most nemrég, megfordult a fejemben, hogy ha bölcs és becsületes vagyok, akkor - bármennyire is azon leszek, hogy a legkevesebbszer érintkezzünk - a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére kellene küldeni.

Na most, ezt a fentit, mint minden tájékozott ember tudja, a márványba vésés ellenére nem Széchenyi István mondta. Vagyis ő, de egy életrajzi regényben. Az Egyedül vagyunk című 1936-os Surányi Miklós műben. (A tanulságos idézetkutatás az urbanlegendsen olvasható.) Ma szembejött itt a tumblren és eszembe juttatta ezt:

Aki követ, olvas itt, az tudhatja, hogy engem a Byrdsön, meg a Prefab Sprouton, meg a Bow Wow Wow-n kívül, meg na jó, még 10-15 ezer popzenei előadón kívül (és különben meglepően nagy számú klasszikus művön és tradicionális népzenei felvételen túl - van körülbelül 300 kazettám a világ nagyon sok pontjáról származó, nem world music, hanem autentikus népzenével, de ezek itt ritkán kerülnek elő) nem nagyon izgat más. Már persze a magánéletben nagyon is sok minden érdekel, de az itt mondjuk nem jelenik meg. Ami viszont nem érdekel, az például a politikai közélet. Nem nagyon, legalábbis. 1993. szeptember 27-én döbbentem erre rá. Történelem órán ültünk és a kedves történelem tanárnőnk, Török Erzsébet a három alapvető politikai eszméről tanított. És biztos voltam benne, hogy nem tudok egyet választani, mert mindegyikből érzek magamban részleteket. Mihez állhatnék a legközelebb? Konzervatív liberalizmus? Liberális demokrácia? Szociáldemokrácia? Talán valamelyik, de lehet egyik se. A probléma az volt, hogy nem tudtam elképzelni, hogy valaki a háromszög csak egyik pontjához tartozzon. Hogy egyáltalán ne érezzen értéket a másikakban.

Jó, lehet egyébként, hogy nem 1993. szeptember 27-én döbbentem rá, hogy a politikai közélet nem fog érdekelni különösebben. 16 éves voltam ekkor, még eltelt majdnem egy év. Úgy 1994 májusában, még mindig középiskola, Ribár József - megnemmondom már milyen szakos, talán mechanika, vagy valami efféle, tőlem teljesen távol álló tárgy tanára - azt mondta a szocializmus utáni második magyar választásokat követően, hogy “figyeljetek gyerekek, a demokrácia úgy működik, mint egy mérleghinta. Egyszer az egyik oldal nyer, kormányoznak, hoznak intézkedéseket, javítanak dolgokon, másokat nagyon elbasznak, máskor a másik oldal, ők is kormányoznak, hoznak intézkedéseket, javítanak dolgokon, másokat nagyon elbasznak, És ez így meg örökké. Lehet, hogy négyévente, lehet, hogy nyolcévente váltják egymást, de lehet az is, hogy tízensokévig kell évig kell várni, mint például most Nagy-Britanniában (18 évet kellett várni a jobboldal megdöntésére, mint 1997 óta lehet tudni). De egyszer a libikóka átbillen a másik oldalra.”

Na, ja, kedves Ribár Józsi, de nem mindegy, hogy nekem kell-e várni azt a sok évet. Mindegy, szóval valahogy ekkortájttól kezdve a két fenti ismeretet összerakva figyeltem a magyar politikát, közéletet és nem sokkal később megállapítottam, hogy a politikusok úgyis hazudnak, mindig, mindegyik, a hatalom működtetése megköveteli (a hatalmon nem lévők lehet nem hazudnak, még). A játék arra megy ki, hogy kié a zsozsó, és a főnöknek nagyon jó fejnek kell lennie, hogy kicsit is érdekelje a többi dolog. (Persze az mindig fontos, hogy az ország működőképes legyen, erre figyelni kell, és ha nem totál idiótákról van szó, akkor ez megy is.) Hitvány lesz előbb-utóbb minden kormány.

Amúgy azért nem feltétlenül, olvastam ekkoriban példákat a világban a nem hitvány kormányokra is. Szóval, hogy majdnem mindegy ki van hatalmon (persze azért nem). Arra kell törekedni, hogy az én életem és az övék, vagy persze az általuk irányított dolgok, a lehető legkevesebbszer érintkezzenek. E szerint is éltem. E szerint is akarok élni tovább. (Amúgy majdnem mindig tisztességesen elmentem szavazni, csak akkor nem, amikor épp külföldön tartózkodtam, ez 2010-ben volt). 

Most, kedves Ribár tanár úr, a libikóka fent maradt és nyilván fent is fog egy darabig, az már enélkül a választás nélkül is tisztán látszott (9 éves bebetonozás és minden egyéb). Hogy ez most mennyire lesz rossz? Lehet, hogy nagyon. Lehet, hogy csak kicsit. A nem-Széchenyi idézet szerint a mostani helyzet alapján huzamos ideig hitvány kormány vezeti a hibás nemzetet.

De azért ma, most nemrég, megfordult a fejemben, hogy ha bölcs és becsületes vagyok, akkor - bármennyire is azon leszek, hogy a legkevesebbszer érintkezzünk - a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére kellene küldeni.

szaller:

Elkezdődött

Künt (Londonban) is Árpádnépe.

szaller:

Elkezdődött

Künt (Londonban) is Árpádnépe.

The Byrds: You Ain’t Goin’ Nowhere (1968)

David Lynch költészete

(fordítottam én)

"a szerelem lángra gyújtotta a szívünket
ég, mint a nap
egyként lebegünk”

"az ég még mindig kék
felhők jönnek és mennek
mégis, valami más”

"emlékszem a dalodra
és ahogyan énekelted nekem
annyiszor, annyiféleképp”

"a szél borzolta a hajunkat
a tűz felmelegített
hullámok gerjedtek, kint a tavon”

"a szívem repül
a csalogánnyal
keresztül az éjen”

"néha fúj a szél
és a szerelem misztériuma
átlátható lesz”

"bele az éjszakába
belekiáltom
belekiáltom a neved”

"és ebben a sötétségben
ebben az üres térben
egyedül lebegek”

"a körgyűrűk a vízen kiszélesedtek
ahogy a harangok szóltak
az éjszakában”

"por táncol a légben
egy kutya és egy madár a távolban
a nap felkel és nyugszik, minden nap”

"a világ fordul"

Sziasztok, tudtátok, hogy az emberi test hatva…Sziasztok, nem tudtátok, hogy ez a legjobb lemez a világon szerintem, ma és mostanában. De mostmár igen. Hallgassátok velem, nálam már perce megy. De amúgy, ha ez a világ legjobb lemeze duma nem áll meg, akkor ez: ez a világ legjobb éjszakai lemeze, (szerintem, ma és blabla…)

Julee Cruise: Floating Into The Night (1989)

Miranda: I Want To Live In Ibiza (valahány)

Albumpremier! Zanzinger: Demons Of Future And Past

A Micsoda Szerető Dániel tényleg jó zenekarnév lenne. Ez meg tényleg csúcsklassz debütlemez! A nyitószám pl. világsláger a műfajában. Most sűrűn jönnek a szuper bemutatkozások.

(Source: enk1du)

enk1du:

a világ legjobb lemeze csak úgy szembejött a Müsziben. ŐRÜLET!

Egyszer minden lemez szembejön, de tényleg. Hiába gondolod azt, hogy na de az nem, biztos nem, Magyarországon tuti nem. Egyszer, a legváratlanabb pillanatban óvatlanul majdnem továbblapozod. Az 1976-ban elhunyt Duster Bennett még nem kapta meg Pitchfork/The Quietus/Wire újrafelfedező-kezelést, de a lemezárusok már így is tudják mit ér, Amszterdamban 40 euróért nem vettük meg, ma a Müsziben 7500 Ft helyett 5000-ért igen. Jeee.

enk1du:

a világ legjobb lemeze csak úgy szembejött a Müsziben. ŐRÜLET!

Egyszer minden lemez szembejön, de tényleg. Hiába gondolod azt, hogy na de az nem, biztos nem, Magyarországon tuti nem. Egyszer, a legváratlanabb pillanatban óvatlanul majdnem továbblapozod. Az 1976-ban elhunyt Duster Bennett még nem kapta meg Pitchfork/The Quietus/Wire újrafelfedező-kezelést, de a lemezárusok már így is tudják mit ér, Amszterdamban 40 euróért nem vettük meg, ma a Müsziben 7500 Ft helyett 5000-ért igen. Jeee.

How stylish are World Cup footballers and managers?

Nagyon vicces.

(Source: enk1du)

Na most, ezt a fentit, mint minden tájékozott ember tudja, a márványba vésés ellenére nem Széchenyi István mondta. Vagyis ő, de egy életrajzi regényben. Az Egyedül vagyunk című 1936-os Surányi Miklós műben. (A tanulságos idézetkutatás az urbanlegendsen olvasható.) Ma szembejött itt a tumblren és eszembe juttatta ezt:
Aki követ, olvas itt, az tudhatja, hogy engem a Byrdsön, meg a Prefab Sprouton, meg a Bow Wow Wow-n kívül, meg na jó, még 10-15 ezer popzenei előadón kívül (és különben meglepően nagy számú klasszikus művön és tradicionális népzenei felvételen túl - van körülbelül 300 kazettám a világ nagyon sok pontjáról származó, nem world music, hanem autentikus népzenével, de ezek itt ritkán kerülnek elő) nem nagyon izgat más. Már persze a magánéletben nagyon is sok minden érdekel, de az itt mondjuk nem jelenik meg. Ami viszont nem érdekel, az például a politikai közélet. Nem nagyon, legalábbis. 1993. szeptember 27-én döbbentem erre rá. Történelem órán ültünk és a kedves történelem tanárnőnk, Török Erzsébet a három alapvető politikai eszméről tanított. És biztos voltam benne, hogy nem tudok egyet választani, mert mindegyikből érzek magamban részleteket. Mihez állhatnék a legközelebb? Konzervatív liberalizmus? Liberális demokrácia? Szociáldemokrácia? Talán valamelyik, de lehet egyik se. A probléma az volt, hogy nem tudtam elképzelni, hogy valaki a háromszög csak egyik pontjához tartozzon. Hogy egyáltalán ne érezzen értéket a másikakban.
Jó, lehet egyébként, hogy nem 1993. szeptember 27-én döbbentem rá, hogy a politikai közélet nem fog érdekelni különösebben. 16 éves voltam ekkor, még eltelt majdnem egy év. Úgy 1994 májusában, még mindig középiskola, Ribár József - megnemmondom már milyen szakos, talán mechanika, vagy valami efféle, tőlem teljesen távol álló tárgy tanára - azt mondta a szocializmus utáni második magyar választásokat követően, hogy “figyeljetek gyerekek, a demokrácia úgy működik, mint egy mérleghinta. Egyszer az egyik oldal nyer, kormányoznak, hoznak intézkedéseket, javítanak dolgokon, másokat nagyon elbasznak, máskor a másik oldal, ők is kormányoznak, hoznak intézkedéseket, javítanak dolgokon, másokat nagyon elbasznak, És ez így meg örökké. Lehet, hogy négyévente, lehet, hogy nyolcévente váltják egymást, de lehet az is, hogy tízensokévig kell évig kell várni, mint például most Nagy-Britanniában (18 évet kellett várni a jobboldal megdöntésére, mint 1997 óta lehet tudni). De egyszer a libikóka átbillen a másik oldalra.”
Na, ja, kedves Ribár Józsi, de nem mindegy, hogy nekem kell-e várni azt a sok évet. Mindegy, szóval valahogy ekkortájttól kezdve a két fenti ismeretet összerakva figyeltem a magyar politikát, közéletet és nem sokkal később megállapítottam, hogy a politikusok úgyis hazudnak, mindig, mindegyik, a hatalom működtetése megköveteli (a hatalmon nem lévők lehet nem hazudnak, még). A játék arra megy ki, hogy kié a zsozsó, és a főnöknek nagyon jó fejnek kell lennie, hogy kicsit is érdekelje a többi dolog. (Persze az mindig fontos, hogy az ország működőképes legyen, erre figyelni kell, és ha nem totál idiótákról van szó, akkor ez megy is.) Hitvány lesz előbb-utóbb minden kormány. 
Amúgy azért nem feltétlenül, olvastam ekkoriban példákat a világban a nem hitvány kormányokra is. Szóval, hogy majdnem mindegy ki van hatalmon (persze azért nem). Arra kell törekedni, hogy az én életem és az övék, vagy persze az általuk irányított dolgok, a lehető legkevesebbszer érintkezzenek. E szerint is éltem. E szerint is akarok élni tovább. (Amúgy majdnem mindig tisztességesen elmentem szavazni, csak akkor nem, amikor épp külföldön tartózkodtam, ez 2010-ben volt). 
Most, kedves Ribár tanár úr, a libikóka fent maradt és nyilván fent is fog egy darabig, az már enélkül a választás nélkül is tisztán látszott (9 éves bebetonozás és minden egyéb). Hogy ez most mennyire lesz rossz? Lehet, hogy nagyon. Lehet, hogy csak kicsit. A nem-Széchenyi idézet szerint a mostani helyzet alapján huzamos ideig hitvány kormány vezeti a hibás nemzetet.
De azért ma, most nemrég, megfordult a fejemben, hogy ha bölcs és becsületes vagyok, akkor - bármennyire is azon leszek, hogy a legkevesebbszer érintkezzünk - a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére kellene küldeni.

Na most, ezt a fentit, mint minden tájékozott ember tudja, a márványba vésés ellenére nem Széchenyi István mondta. Vagyis ő, de egy életrajzi regényben. Az Egyedül vagyunk című 1936-os Surányi Miklós műben. (A tanulságos idézetkutatás az urbanlegendsen olvasható.) Ma szembejött itt a tumblren és eszembe juttatta ezt:

Aki követ, olvas itt, az tudhatja, hogy engem a Byrdsön, meg a Prefab Sprouton, meg a Bow Wow Wow-n kívül, meg na jó, még 10-15 ezer popzenei előadón kívül (és különben meglepően nagy számú klasszikus művön és tradicionális népzenei felvételen túl - van körülbelül 300 kazettám a világ nagyon sok pontjáról származó, nem world music, hanem autentikus népzenével, de ezek itt ritkán kerülnek elő) nem nagyon izgat más. Már persze a magánéletben nagyon is sok minden érdekel, de az itt mondjuk nem jelenik meg. Ami viszont nem érdekel, az például a politikai közélet. Nem nagyon, legalábbis. 1993. szeptember 27-én döbbentem erre rá. Történelem órán ültünk és a kedves történelem tanárnőnk, Török Erzsébet a három alapvető politikai eszméről tanított. És biztos voltam benne, hogy nem tudok egyet választani, mert mindegyikből érzek magamban részleteket. Mihez állhatnék a legközelebb? Konzervatív liberalizmus? Liberális demokrácia? Szociáldemokrácia? Talán valamelyik, de lehet egyik se. A probléma az volt, hogy nem tudtam elképzelni, hogy valaki a háromszög csak egyik pontjához tartozzon. Hogy egyáltalán ne érezzen értéket a másikakban.

Jó, lehet egyébként, hogy nem 1993. szeptember 27-én döbbentem rá, hogy a politikai közélet nem fog érdekelni különösebben. 16 éves voltam ekkor, még eltelt majdnem egy év. Úgy 1994 májusában, még mindig középiskola, Ribár József - megnemmondom már milyen szakos, talán mechanika, vagy valami efféle, tőlem teljesen távol álló tárgy tanára - azt mondta a szocializmus utáni második magyar választásokat követően, hogy “figyeljetek gyerekek, a demokrácia úgy működik, mint egy mérleghinta. Egyszer az egyik oldal nyer, kormányoznak, hoznak intézkedéseket, javítanak dolgokon, másokat nagyon elbasznak, máskor a másik oldal, ők is kormányoznak, hoznak intézkedéseket, javítanak dolgokon, másokat nagyon elbasznak, És ez így meg örökké. Lehet, hogy négyévente, lehet, hogy nyolcévente váltják egymást, de lehet az is, hogy tízensokévig kell évig kell várni, mint például most Nagy-Britanniában (18 évet kellett várni a jobboldal megdöntésére, mint 1997 óta lehet tudni). De egyszer a libikóka átbillen a másik oldalra.”

Na, ja, kedves Ribár Józsi, de nem mindegy, hogy nekem kell-e várni azt a sok évet. Mindegy, szóval valahogy ekkortájttól kezdve a két fenti ismeretet összerakva figyeltem a magyar politikát, közéletet és nem sokkal később megállapítottam, hogy a politikusok úgyis hazudnak, mindig, mindegyik, a hatalom működtetése megköveteli (a hatalmon nem lévők lehet nem hazudnak, még). A játék arra megy ki, hogy kié a zsozsó, és a főnöknek nagyon jó fejnek kell lennie, hogy kicsit is érdekelje a többi dolog. (Persze az mindig fontos, hogy az ország működőképes legyen, erre figyelni kell, és ha nem totál idiótákról van szó, akkor ez megy is.) Hitvány lesz előbb-utóbb minden kormány.

Amúgy azért nem feltétlenül, olvastam ekkoriban példákat a világban a nem hitvány kormányokra is. Szóval, hogy majdnem mindegy ki van hatalmon (persze azért nem). Arra kell törekedni, hogy az én életem és az övék, vagy persze az általuk irányított dolgok, a lehető legkevesebbszer érintkezzenek. E szerint is éltem. E szerint is akarok élni tovább. (Amúgy majdnem mindig tisztességesen elmentem szavazni, csak akkor nem, amikor épp külföldön tartózkodtam, ez 2010-ben volt). 

Most, kedves Ribár tanár úr, a libikóka fent maradt és nyilván fent is fog egy darabig, az már enélkül a választás nélkül is tisztán látszott (9 éves bebetonozás és minden egyéb). Hogy ez most mennyire lesz rossz? Lehet, hogy nagyon. Lehet, hogy csak kicsit. A nem-Széchenyi idézet szerint a mostani helyzet alapján huzamos ideig hitvány kormány vezeti a hibás nemzetet.

De azért ma, most nemrég, megfordult a fejemben, hogy ha bölcs és becsületes vagyok, akkor - bármennyire is azon leszek, hogy a legkevesebbszer érintkezzünk - a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére kellene küldeni.

szaller:

Elkezdődött

Künt (Londonban) is Árpádnépe.

szaller:

Elkezdődött

Künt (Londonban) is Árpádnépe.

The Byrds: You Ain’t Goin’ Nowhere (1968)

Luke Haines 'Alan Vega Says' from the new album New York in the '70s

Luke Haines ‘Alan Vega Says’ taken from from Luke’s new album New York in the ’70s which will be released on Cherry Red Records on Monday 19th May 2014.

Ez azért lehet jobb lesz, mint az előző két lemez.

David Lynch költészete

About:

http://recorder.blog.hu/
http://bandsonstreet.tumblr.com/

Following:

2.0
x
.