Laci bácsi lemezboltja nyitókép a netes boltban.
Erre a szintű köcsögségre nincs jó szó. Természetesen lemezt lopni (pláne másik, olcsóbb tokban) is emelt szintű köcsögség, de a főnök reakciója eszméletlen. szerencsétlen eladóval kibaszok=megoldás! kamera? heló!
#2 elvitte a lemezjátszót is az üzletből - tán egy hónapja -, mert hogy a “sok köcsög dj” soktucat lemezzel foglalta ott az időt, nemtörődöm módon kezelte a lemezeket. Heló, erre sincs más megoldás? ‘Egyszerre max. 5 lemezbe hallgathatsz bele’-tábla?
(+ #3 vettem ott ma egy Defenders of the lie-t a Slave Dance-től 400 Ft-ért, meg egy Stone Rose-maxit 800-ért, mert szerencsére van, amihez nem ért…)
hajas lászlót kiütötték a nyeregből
Nekem meg épp tegnap eszembe jutott a kilencvenes évek elején Dunaszentgyörgyön szolgáló református lelkipásztor: Apostol Pál.
BMX Bandits: Serious Drugs (1991)
Let’s listen to some serious songs!
Hát ja, jó ez a Daft Punk
de még jó a disclosure is: slágernapszúrás
queens of the stone age: furán jó, pink floyd/doors utalásokkal teli (if i had a tail lesz a sláger)
mount kimbie: pazar (king krule jó feat)
zomby: 33 szám, befosok olyan hangok, végig hátborzong, egek-lemez, annyira jó, hogy nem is akarjátok hallani
spectrals: minden ígéretet beteljesít, kurvára hallatszik a girls-ös csávó hangkezelése, szuper gitárpop, majdnem girls-jó
sigur rós: soha nem voltam elsővonalas, de az utóbbi lemezek nyekergése helyett szép, egészen popdalos, egészen monumentális
camera obscura: hu de kis finom, szaxival, slowfox, csilingel is nyugi, ahol kell!
austra: akik szerették, jobban fogják. olyan varacskos basszusok másznak elő benne, hogy én is megszerettem
deap vally: mocskos, laza, csöcsös
crystal fighters: huh, nem tudom, tenyérbemászón stadion? ellenállhatalan slágerzene?
a these new puritansből csak egy üres mappát kaptam egyelőre
a nationalt meg már ti is hallottátok, ha akartátok
szóval vannak lemezek, mindig, nem csak a daft punk ám, de az is jó, persze.
2012 / 12 Top 10 (plusztíz)
Volt ez a nagysikerű sorozatom tavaly, megpróbáltam minden hónap végén összeszedni a kedvenc friss lemezeket. Többnyire ment, de a decemberi valahogy nem tudott elkészülni, és ezzel együtt a szokásos rendes év végi listám se. Kicsit zavart egy darabig, de nem volt rá soha idő.
Ma végigment egy lemez, amit tavaly decemberben hallgattam és szerettem (I Was A King) és eszembe jutott, hogy legalább a tavalyi év legyen kerek (itt a novemberi a fonalhoz), összeírom. Pláne, hogy még a laptopon foglalják a helyet azok az albumok. Meg pláne, hogy hátha ad egy kis lökést, hogy idén is csináljam, mert tökre nem tűnt hülyeségnek. Csak ugye az idő.
Szóval, kedvencek 2012 decemberében:
1. Martin Rossiter: The Defenestration Of St. Martin
I Was A King: You Love It Here
Electric Guest: Mondo
Simone Felice: ST
Keaton Hanson: Dear…
Willy Mason: Carry On
Kendra Morris: Banshee
Julian Cope: Psychedelic Revolution
Daughn Gibson: All Hell
Pegasvs: Pegasvs
+még ezeket bírtam:
Finley Quaye
Sinkane
Of Monsters And Men
Dusted
Offshore
The Cornished Sisters
Smoke Fairies
Halls
The Lumineers
Lucy Rose
és a legjobb EP: Tom Tom Club: Downtown Rockers (ez tényleg nagyon fasza lett!)
aztán január első napjaiban jött szembe két iszonyat fasza 2012-es album:
Parquet Courts
és a Hal
mindkettőt azóta is hallgatom, hónap lemezei lehettek volna szinte bármikor.
Hah.
Azt ismeritek, hogy Daft Punk Is Playing In My House (On A Remote Control)?
Amikor “Üdv, pacal” elköszönéssel kapsz levelet egy idegentől, akkor ilyen dolgok lehetnek benne (sőt, van egy enyhén taperolós kép is, az már biztos 23 óra után készült). Így partiztok ti, kedves idegenek.
